A vadon mélyén

Az érintések nem csak ránk, emberekre jellemzőek ─ alapvető fontosságú, elengedhetetlen része az állatok közötti kommunikációnak is, az egész világon. Nézzünk néhány érdekes példát arra, milyen apró érintések jellemzőek az állatokra a kapcsolatok megerősítésére, vagy az utódok gondozásához.

Kommunikáció, ami tisztálkodásnak tűnik

Mindannyiunknak ismerős a kép, ahogyan majmok egymás bundáját tisztítják meg az élősködőktől. Ez a jelenség más emlősök körében is előfordul, például lovaknál, teheneknél, de megfigyelhető a madarak világában is. Valójában azonban a higiénia csak az egyik pozitív hatása ennek a tevékenységnek. A fő mozgatórugója a szociális csoportok megerősítése, és ezért “szociális ápolásnak” is nevezik. Egymás tisztogatása megnyugtatja a csoporton belüli kedélyeket, és megerősíti a kötelékeket párokon vagy csoportokon belül. Ezek az apró érintések a szavakhoz és megbeszélésekhez hasonlóan működnek egy beszélt nyelv nélküli világban.

Ez a jelenség saját otthonunkban vagy a közelében is megfigyelhető. Ha papagájt vagy más madárfajtát tart, gyakran láthatja, ahogy egymás tollazatát tisztogatják a csőrükkel. Az együtt tartott macskák gyakran nyalogatják a másik bundáját, szintén nem tisztálkodási céllal, hanem a közöttük lévő kapcsolat megerősítésének céljából, vagy korábbi feszültségek elsimításaként ─ a “rossz” macska a másik bundájának tisztogatásával kér bocsánatot valamiért. A lovak is így működnek. Gyengéden megböködik a másik hátát vagy nyakát.

Apró érintések, mint ösztönös szükséglet

A kutatók korábban egyértelműnek tekintették, hogy az állatkölykök kötődése anyjukhoz pusztán az élelemre irányul, vagyis a kicsinyek pusztán azért alakítanak ki kötelékeket, mert táplálékra van szükségük. Az 1960-as években azután Harry Harlow, amerikai pszichológus és viselkedéskutató átírta ezt az elméletet. Kísérleteket végzett szeparált ketrecekben tartott majomkölykökkel. Mindenben jól gondoskodtak róluk, kivéve egyetlen dolgot - megvonták tőlük az érintéseket. Egyáltalán nem kerültek fizikai kontaktusba a többi majommal, és a kutatókkal is csak minimálisan. Ezután olyan ketrecbe tették őket, amelyben két műanyát is elhelyeztek. Az egyik drótból készült figura volt, de ráhelyeztek egy kulacsot, amelyből a kölykök bármikor ihattak. A másik puha és szőrrel bevont figura volt, amilyen egy valódi majomanya lett volna. Amikor a majomkölyköket ebbe a furcsa környezetbe helyezték, azonnal a szőrös műanyához másztak, és órákig lógtak rajta. Ezzel bebizonyosodott, hogy az érintésre nagyobb szükségük volt, mint magára az ételre.

A simogatás kis - nagy titka

Az érintés az az apró, de egyben nagy jelentőségű titok, ami megmagyarázza, hogy az emberek és állatok miért simogatják és ölelgetik olyan nagy előszeretettel a másikat. Amikor macskát simogatunk, az állat dorombolással jelzi nekünk, mennyire kellemesnek találja ezt. Mi pedig azt érezhetjük, hogy megnyugszunk, és csökken bennünk a feszültség. Ugyanez a hatás léphet fel, ha egy kutyát, tengerimalacot vagy bármilyen más állatot simogatunk. Mindezek hátterében az apró érintések megnyugtató hatása áll. Egy macska simogatása része a “szociális ápolásnak” és érzelmi kapcsolatot épít ki ember és állat között, s ettől nyugtató hatású hormonok szabadulnak fel, pozitív hatást fejtve ki mindkét fél közérzetére.

Ez az oka annak, hogy a kisállatok fontos részei a gondozásnak és terápiának kórházakban és gondozóotthonokban. Bizonyítottan pozitív hatásuk van az emberi egészségre, és elősegítik a gyógyulási folyamatokat. Egy másik példa a delfinterápia, ahol a résztvevők együtt úsznak a delfinekkel, és nemcsak a mozgás hat rájuk gyógyítólag, hanem leginkább az állatok érintése, illetve az, hogy kapcsolatba kerülnek a delfinek különleges energiájával, amely átterjed rájuk is.

Még mindig hasonlítunk rájuk

A törzsfejlődés során az emberben a nyelvi kommunikációt segítő érintések és gesztusok rendkívül összetett rendszere alakult ki. Ennek gyökere az állatvilágban keresendő: ami ma egy gyengéd vállon veregetés, fejsimogatás vagy kézfogás, állati őseink körében a “szociális ápolás” része volt. Természetesen mi, emberek már nem élősködőkre vadászunk, de ezek a gesztusok megmaradtak és ma is segítenek nekünk abban, hogy kapcsolatokat létesítsünk a családunkon belül, szeretteinkkel és a nekünk kedves embertársainkkal.